Butaság lenne azt gondolni, hogy egy gyerekeknek szóló filmmel állunk szemben. Nem, hiszen a Shrek-alkotók már az első filmmel egy olyan eredetiség-bombát robbantottak, ami után egyértelmű lett, hogy animáció ide, vagy oda, mesefigurák, vagy sem, ez a film kihagyhatatlan. A Shrek tehát kult-film lett, méltán, a folytatása pedig követi a jó hagyományt, sőt, még rá is tesz egy lapáttal. Nemcsak viccesebb lett, mint az első film, de a Hollywood-paródiájával még élvezetesebbé tette magát a felnőtt nézői szemében.

Az első Shrek úgy végződött, hogy az ogre megmentette Fiona királylányt a sárkánytól, és az elvarázsolt királylányon megszűnt az átok, vagyis az addig nappal királylány/éjszaka ogre-Fionából egy éjjel-nappali ogrelány lett, és így nyugodtan elkezdhetett az ogrével "boldogan élni, amíg meg nem hal..." A Shrek 2 nagyon ötletesen éppen az ogre-nászút idilli képeivel indul, bepillanthatunk Shrek és Fiona sajátosan kedves mézesnapjaiba, és ezalatt máris érezzük, hogy szeretni fogjuk ezt a filmet. Már itt elindul az az eredeti humor-vonal, amit végig külön is élvezünk a filmben, és ami azt jelzi, hogy az alkotók ezúttal sem voltak híján tehetségnek és remek humorérzéknek. A nászút leteltével a Shrek-portára beállít egy díszes hírvivő csapat, hogy a király és a királyné ("más néven apu és anyu") nevében meghívják Fiona királylányt a Mesebeli Királyságba, a Szőke Herceggel (Prince Charming) együtt. A Szőke Herceg valóban létezik (és nem azonos Shrekkel), egy szuperszéles állkapoccsal van megáldva, amúgy pedig úgy néz ki, mint egy átlagos üresfejű "szépfiú".

Itt kúszik be a képbe az a Shrek-újdonság, ami miatt már az első filmet is szerették az emberek, és amit most még továbbfejlesztve kapunk meg a második filmben. Ez pedig nem más, mint a kifinomult stílusú paródia-vonal, ami egy sor Hollywood-i filmet, figurát, stílust és hasonlókat tesz humorforrássá, igazán eredeti és kedves módon. Így például a Csizmás Kandúr (Puss In Boots) egy Zorro-imitációként jelenik meg, aki a neve kezdőbetűjét (P) szintén 3 vonallal írja bele a fák törzsébe (ahogy a nagyoktól látta), és persze a hangját is a Zorrót játsszó Banderas szolgáltatta (a magyar szinkronban szintén ezt történt, Selmeczi Roland hangján szólal meg a veszélyes macska). A Mesebeli Királyság messziről és közelről is Hollywood-ra emlékeztet: a hintók itt limuzin-hosszúságúak, a lovakat a kereszteződésekben egy trendi kinézetű fiatal csutakolja le aprópénzért, az utcák tele vannak szebbnél szebb üzletekkel, a járókelők pedig ugyancsak megnézik a nagydarab barna hercegnek kinéző Shrek-et. A Jótündér Keresztanya gyorsbüfében eszik, burrito-t, a legújabb amerikai divat szerint, Fiona a Gyűrűk Urából ismert módon "veszi fel "a karikagyűrűjét, a fejjel lefelé lógó Shrek-et a Pókemberben látott módon csókolja meg Fiona, és még sorolhatnánk azt a temérdek "poént", amit ez a film nyújt a felnőttebb nézőinek.

Ehhez a humor-özönhöz nagyban hozzájárul a hazai forgalmazó szokásosan pompás magyar fordítása, ami nemcsak hangulatilag tudja lekövetni az eredeti szöveget, hanem az ötletes szlengjeivel még hozzá is tud tenni az egészhez. Ha már a fordításnál tartunk, a szinkronhangok is remekül működtek, az amúgy szerintünk túl sokszor "használt" Gesztesi Károly hangja már az első filmben is jó illett Shrekhez, mint ahogy Für Anikó is telitalálat Fionának, hogy a túlmozgásos Szamárról (Kerekes József) ne is beszéljünk.

Ha valamire, akkor a Shrek 2-re illik az a kifejezés, hogy "vicces és kedves", de tényleg, még az animációs filmek amúgy nem nagy kedvelője sem tudott benne semmi rosszat találni. A főszereplők, akár emberek, akár nem, nagyon emberi módon éreznek és reagálnak dolgokra, emellett pedig nagyon életközeli és találó minden konfliktus, amin keresztülmennek. Egy igazi családi film a Shrek 2, a szó eredeti értelmében, vagyis mindenkinek tetszik, kortól, és az addig látott filmek mennyiségétől függetlenül.
Shrek jó fej, Fiona helyes, Szamár vicces, Csizmás Kandúr pedig rafinált - ők együtt pedig egy remek mozizást tartogatnak a leendő nézőiknek.